Mindenkinek lehet rossz napja

Mint már beszámoltunk róla, az előzetes terveknek megfelelően, október közepén a Prevenciós Központban megkezdődtek a Nappali utak című interaktív drogprevenciós film forgatási munkálatai. Az önkormányzat támogatásával készülő alkotás cselekményéről, szereplőiről és a forgatások hangulatáról a film forgatókönyvíró – rendezőjével, Németh Dórával beszélgettünk.

foto: Kállai-Tóth Anett

–Az elmúlt években két olyan „alkalmazott művészeti” kategóriába tartozó film is született a Prevenciós Központban, amelyek nézettsége és népszerűsége lassan vetekszik néhány magyar játékfilmével. Az amatőr szereplőkkel forgatott Éjjeli utak, és a Blazsovszky Ákos színművész főszereplésével készült Köszi, jól vagyok című drogprevenciós filmek után mire számíthatnak majd a Nappali utak nézői?

–A két említett film kedvező fogadtatása, a célközönségnek számító diákoktól érkezett visszajelzések alapján egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy ismét interaktív filmet készítsünk. Ez a műfaj a terem elsötétedésétől az utolsó kockák vetítéséig beszippantja a nézőt: a főszereplővel való azonosulásra készteti, és lehetővé teszi, hogy a befogadó az együttérzés mellett önálló döntésekkel befolyásolja a főhős sorsának alakulását. Bár az alkotói szándék a drogfogyasztás veszélyeinek, illetve elkerülési módjainak bemutatására irányul, nagyon fontos a művészeti és a szórakoztató elemek alkalmazása is. A főszereplő helyzetének átélése, a lépéseiért érzett felelősség kialakítása csak a rokonszenv és az empátia létrejöttétől várható, ami forgatókönyvírói és rendezői feladat is egyben. Alkotótársaimmal azt szeretnénk elérni, hogy a nézők emlékezetes élményekkel gazdagabban távozhassanak a vetítésről, és a látottakhoz hasonló szituációkba kerülve filmünk a segítségükre lehessen a megfelelő döntés kialakításában.

–Miről szól a Nappali utak, és kik játsszák a főbb szerepeket a filmben?

–A film cselekménye egyetlen  nap történetéről szól: főszereplőnk, a kiemelkedően jó anyagi-családi körülmények között élő Dávid ezen a napon a 18. születésnapjára ébred, ami rosszul kezdődik, és rosszul is folytatódik. Az első, fájdalmas tény, hogy a jelek szerint Dávid szülei elfelejtkeztek fiuk születésnapjáról. A főszereplő testvére ADHD szindrómával született, a spektrum azon skáláján van, ahol a hiperaktivitás zsenialitással társul, így a szülőktől fokozott, sőt, kitűntetett figyelmet, gondoskodást kapott egész életében. Dávid ezt folyamatosan mellőzöttségként éli meg, a szeretethiány már maradandó sebeket idézett elő nála. A rosszul sikerült reggel után, a nap folytatásaként egyre-másra negatív hatások érik a fiút: a közösségi hálón talál egy kompromittáló fényképet a barátnőjéről, összetűzésbe kerül egy iskolatársával, majd üzenetet kap az edzőjétől, miszerint a Covid-járvány miatt közelgő verseny és az összes uszodai edzés határozatlan ideig elmarad…

A keserű hangulatban szinte megváltásként érkezik Dávid barátainak ajándéka, akik a szülőkkel ellentétben nem felejtkeztek el barátjuk nevezetes napjáról, és egy izgalmas, korábban nem próbált szerrel, kokainnal   lepik meg. A főhős sorsának alakulása a továbbiakban a nézők döntéseitől függ. A cselekmény kritikus pontjain két-két folytatási lehetőség között választhatnak a nézők, a végkifejletet pedig három lehetőség közül jelölhetik ki. A többi maradjon titok. Dávid alakját Mészáros Attila, a PartVonal Műhely tagja formálja meg, akit közös munkánk, a Csongor és Tünde színrevitele alkalmából ambiciózus, tehetséges művésznek ismertem meg, de fontos hangsúlyoznom, hogy a barátait, szerelmét, iskolatársait játszó fiatalok is mind egytől egyig remek színészek, nagyon jó légkörben folyik a közös munka. Dávid osztályfőnökének szerepében Jónás Andreát láthatják majd a nézők, ő az egyetlen felnőtt Dávid környezetében aki képes arra, hogy megszólítsa, elgondolkodtassa a fiút. A szüleit Balla Eszter, és Simon Kornél alakítják, akik Dávidhoz hasonlóan mindketten nagy utat járnak be a filmben, mindhárom végkimenetelben érzékelhetjük az ő jellemfejlődésüket is. Forgatókönyvíróként megkönnyítette a munkámat, hogy a színészekkel való kapcsolatom miatt hús-vér emberekre szabhattam a karaktereket, azaz már szinte írás közben hallottam a mondatokat, láttam a figurákat. A Nappali utak nem tanmese, mert bár a szerhasználaton kívül is igen mély témákat feszeget (szeretet, barátság, bizalom, megbocsátás, a változás és változtatás lehetősége) mégiscsak legfontosabb szerepe, hogy egy partneri, közreműködői viszonyt kínáljon a nézőknek.

A Tudat-törő Szabadulószoba, az Éjjeli utak és a Köszi, jól vagyok című filmek fogadtatása, a diákok visszajelzései alapján kellő alappal bízom abban, hogy a film utat talál majd  fiatalokból álló közönségének szívéhez, és értelméhez is. Azt szeretnénk, ha a nézők azzal a tudattal távoznának a vetítésekről, hogy nincs az a rosszul kezdődő nap, amit megfelelő döntésekkel ne tudnánk jó irányba fordítani.

–Egy utolsó kérdés: hol tart a munka?

–A felvételek egy kivételével elkészültek már, az eredmény megfelel a várakozásainknak. A következő hónapokban jön a munka neheze, a stúdiómunkálatok, a vágás, a film végső szerkezetének kialakítása. Bízom benne, hogy a tervezett időben elkészülünk a Nappali utakkal, és a XIII. Kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum létrehozásának 20. évfordulóján, 2023 tavaszán bemutathatjuk majd munkánk eredményét a drogprevenciós szakma és a diákság képviselőinek.