Zenekuckók és zenebölcsik

 

A mindennapi éneklés lelkileg is alakítja a gyerekeket – hívta fel a figyelmet Kodály Zoltán egy 1957-ben készült tanulmányában, amelyben a zene megszerettetésének fontosságáról fejtette ki gondolatait. „Ha a lélek hétéves korig parlagon hever, akkor már nem nőhet neki az, amit idejében nem vetettünk”- állította a magyar zenetörténet egyik legjelesebb alkotója, akinek gondolatai ma is élnek és hatnak a XIII. Kerületi Prevenciós Központ által üzemeltetett bölcsődékben.

 

 

 

A legkisebbeknek szervezett rendszeres zenei programok, a népzenei ihletésű gyermekdalok közös elsajátítása és éneklése szerves részét képezik a bölcsődei személyiségfejlesztésnek. Bár a hangszeres zenei rendezvények más-más címmel illeszkednek az egyes intézmények napirendjébe, lényegük azonos, akár zenekuckó, akár zenebölcsi címmel szerepelnek a pedagógiai programban. Céljuk a zene megszerettetése, a közös éneklésben rejlő értékek átadása a legkisebb korosztály tagjainak, akik a rendszeres ének-zenei foglalkozásoknak köszönhetően egyre bővülő „repertoárral” vesznek részt az ilyen eseményeken.

 

 

Selyem Anna, a Jász utcai Hancúrház bölcsőde vezetője a zenebölcsi foglalkozások tapasztalatairól szólva elmondta, hogy a szülők örömmel fogadják a havonta jelentkező hangszeres zenei programot, ami élményszámba megy a gyermekek körében. Juhász László, a népszerű Laci bácsi ezeken a közös rendezvényeken számos hangszer megszólaltatásával kíséri a jelenlévők együttes énekét, és a műsorban a már ismert és kedvelt dalok mellett rendszeresen új dalok, mondókák és versikék elsajátítására is sor kerül. Az ének-zenei program a legnépszerűbb bölcsődei rendezvények közé tartozik – mondotta a tagintézmény vezetője, hangsúlyozva, hogy egy-egy ilyen közös zenehallgatást és éneklést követően  a gyermekek sokkal felszabadultabbak, vidámabbak, mint más pedagógiai programokat követően.

 

 

 

Juhász László egy évtizede, szülői felkérésnek engedve lépett fel először kerületi gyermekintézményben. –Azóta megszakítás nélkül jelen vagyok a XIII. kerületi bölcsődékben, ahol minden esetben örömteli, szívélyes fogadtatásban van részem. Műsorom összeállításakor, az intézmények vezetőivel és munkatársaikkal együttműködve arra törekszem, hogy az elhangzó versek, dalok, hangszeres produkciók minél változatosabbak, érdekesebbek legyenek. Két dal közé szeretek beilleszteni egy-egy verset, mondókát, amit általában percek alatt megtanulnak, és azután már velem énekelnek-szavalnak a gyerekek. Ami a megszólaltatott hangszereket illeti, szintén a változatosságra törekvés vezet. Különböző dobok mellett gitár, furulyák, madársípok, tilinkók teszik színesebbé a foglalkozásokat. Rendszeres műsorom fut az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, ahol örömmel szoktam felfedezni a hallgatóság soraiban a bölcsődékben megismert kislányokat és kisfiúkat, akik szüleikkel együtt éneklik velem a zenebölcsi foglalkozásokon elsajátított szerzeményeket.

 

 

 

A Hancúrház bölcsődében lezajlott zenei program után az Angyalföldi úti Napraforgó bölcsődében várták Juhász Lászlót, ahol szintén osztatlan jókedv és vidámság jellemezte a közös ének-zenei foglalkozást. A következetes zenei nevelésnek köszönhetően a kerületi bölcsődékből kikerülő, óvodás korba lépő gyermekek magukkal viszik a zene szeretetét, a közös éneklés örömét, ami jó alapot biztosít mindezek fejlesztéséhez, ismereteik gyarapodásához és lelki fejlődésükhöz egyaránt.